2014. április 22., kedd

zöld levelibéka

Ligetes folyóvölgyek, víz közeli bokrosok, erdőszélek, nádasok, ezekkel határos füves területeken él.
Kis termetű béka, színe: fűzöld, sárgás, barnás, vagy feketésszürke, igen ritkán akár kék is lehet. Bőre felül sima, hasoldala szemcsés. A hím torkán hanghólyag van. Elülső lábai és hátulsó ugrólábai ujjain tapadókorongok vannak.

Zöld levelibéka

Főként éjszaka tevékeny, napközben előszeretettel sütkérezik a leveleken, nádszálakon. Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemző, a hímek gyakran kórusban brekegnek. A népi időjárásjóslás szerint ilyenkor esőt jeleznek. Főként repülő rovarokra vadászik.
A nőstények 150–300 petét tartalmazó petecsomóit napsütötte tószegélyek sekély vizébe, kubikgödrökbe, sóderbányák vizesgödreibe, árkokba rakja le, ahol azok a fenékre süllyednek. Az apró, mindössze 1 cm-es békácskák 3–4 hónappal később hagyják el a vizet.

A petéi

és az ebihala


Rendszertani besorolásuk:
-ország: állatok
-törzs: gerinchúrosok
-osztály: kétéltűek
-rend: békák
-alrend: neobatrachia
-altörzs: gerincesek
-család:  levelibéka-félék
-alcsalád: hylinae
-nem: hyla
-faj: h. arborea

2014. április 18., péntek

fehér tgris

fehér tigris a tigris (Panthera tigris) fehér színváltozata, vagyis nem taxon. A természetben igen ritkán fordul elő, mivel feltűnő színe miatt a fehér egyedek túlélési képessége kisebb, mint normál színezetű fajtársainak.
A fehér tigrisek nem albínó tigrisek. Kék szemük és rózsaszín orruk van, bundájuk krémesen fehér, amit csokoládé, vagy feketeszínű csíkok tarkítanak. Hosszuk körülbelül 2,4-3,1 méter, súlyuk hozzávetőlegesen 180–250 kg. Bundájuk ritkább, mint a szibériai tigrisé, a homokszín erőteljesebb, a csíkok sötétebbek. A színüket egy velük született szokatlan génnek köszönhetik. Megfigyeltek már olyan bengáli tigrist, melyeknek bundája csak részben volt fehér.ű
A Délkelet-Ázsiában, India középső és déli részein, nagyon ritkán fordulnak élő. Az első fehér tigrist 1951-ben fogták be Közép-Indiában, és Mohannak nevezték el. Tőle származik a jelenleg fogságban élő összes fehér tigris, mintegy 250 darab. Magyarországon két helyen tartják: a Nyíregyházi Állatparkban él öt példány, illetve a győri Xantus János Állatkertben és két példány.
A fehér tigris feltűnő fehér színét egy recesszív allél dupla megjelenése okozza, körülbelül minden 10 000. születésre jut egy fehér kölyök. Ezen fenotípus megjelenése azonban beltenyésztéssel is elérhető. A különös az, hogy csak a bengáli tigrisnél fordul elő ez a jelenség. Bár a fehér tigris nagyon szép, a vadonban egyáltalán nem előnyös ez a bunda, hiszen a tigrisek egész élete azon múlik, mennyire jól tudnak elrejtőzni. Részeben ez bizonyítja, hogy a fehér színt okozó allélt létrehozó mutáció a bengáli tigris populációban történt, és innen nem terjedt át más alfajokra, hiszen a szibériai tigriskörnyezetében sokkal kevésbé volna hátrányos a fehér szín, így sokkal kisebb volna a recesszív allél arányát csökkentőszelekciós hatás is. Ezért ha a szibéria tigris populációja rendelkezne a recesszív alléllal, akkor nagyobb arányban kellene előfordulnia a fehér egyedeknek, mint a bengáli tigris esetében, de ez nem így van, sőt néhány megkérdőjelezhető forrást kivéve nem is dokumentáltak fehér szíbériai tigrist. És mivel a fehér szín más, a szibériai tigrisénél hátrányosabb környezetben élő alfajnál nem fordul elő, feltételethető, hogy a fehérséget okozó allél a bengáli tigrisnél jelent meg.
A fehér tigris jó úszó, de nagyon gyengén mászik, és a futása is lassú. A normál színezetű tigrisekhez képest a fehér tigrisek nagyobbak már születésükkor és felnőtt korban is. Ez előnyt jelenthet a vadonban, annak ellenére, hogy feltűnő a színük. A heterozigóta normál színű tigrisek szintén nagyobbak, mint más normál színezetű példányok. Kailash Sankhala - aki a 60-as években az újdelhi Állatkert igazgatója volt - mondta: „A fehér gén egyik funkciója az lehet, hogy fenntartsa a nagy méretet a populációban, arra az esetre, ha szükség van rá.
1951-ben, India középső részén Shri Martand Singh maharadzsa egy hím fehér kölyköt talált, amelynek anyját nem sokkal azelőtt ölték meg. A maharadzsa elvitte a kölyköt a palotájába és a „Mohan” nevet adta neki. A tigris hamarosan igazi sztár lett. Minden mai állatkerti fehér tigris Mohan leszármazottja, és így erősenbeltenyésztett ez az állomány. Miközben sok állatkert megpróbálja ezt a vonalat megőrizni, nem törődnek azzal, hogy más, valódi tigrisfajok genetikai állománya lemorzsolódik, elvész, ráadásul a fehér tigrisek egyike sem olyan „tiszta” vérvonalú bengáli tigris, mint Mohan volt.
A sima fehér a fiú a két fehér, fekete csíkos kis tigris lány.


Fehér anya tigris és a  pár órás kölyke. 

Tudtátok, hogy a kölykök már születésük után egyből tudnak járni, és 6 hetes korukban nyitják ki a szemüket, és 6 hónapos korukban választják el anyjuktól?

Ezek a tigrisek nagyon ritkák ugyanis a bundájuk miatt levadásszák őket. Az állatkertekben is csak néhány ezer van. 



VÉDJÜK A FEHÉR TIGRISEKET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2014. április 16., szerda

Nyúlfélék

nyúlfélék (Leporidae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjébe tartozó család.
A családba 1 élő alcsalád és 2 kihalt alcsalád tartozik. Az élő alcsaládban 11 élő nem, 5 kihalt nem és 61 élő faj van.
A nyúlfélék hímjét baknak nevezik.
A nyúlfélék az egész Földön őshonosak, kivéve az Antarktiszt és Ausztráliát és Óceániát, ahová az ember telepítette be őket. A betelepített helyeken kártevő állatoknak számítanak, míg az eredeti élőhelyükön számos ragadozó állatnak fő táplálékforrásai. Egyes nyúlfaj végveszélyben van.

Megjelenésük

A nyulak kis és közepes méretű állatok, amelyek a gyors helyváltoztatáshoz alkalmazkodtak. Legfőbb jellemzőik a hosszú hátsó lábak és a hosszú fülek. A hátsó lábakon 4 ujj van, míg a rövidebb mellső lábakon 5 ujj található. Talpuk szőrős, hogy ne csússzanak el futás közben. Mindegyik ujjukon erős karmok vannak. Hosszú mozgatható füleikkel igen jól hallanak. Nagy szemeik segítségével, a nyulak jól látnak még éjjel is, emiatt többségük éjjel vagy alkonyatkor, illetve hajnalkor tevékeny.
Az állatok mérete az apró észak-amerikai törpenyúltól (Brachylagus idahoensis), amely 25-29 centiméter hosszú és 300gramm súlyú, a mezei nyúlig (Lepus europaeus), amely 50-70 centiméter hosszú és 2500-6500 gramm súlyú, is lehet.
A nyúlfélék tápanyagszegény élelmen is egészen jól megélnek: a rendkívül hosszú vakbélben a nyúllal szimbiózisbanélő baktériumok ugyanis képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására, és azokat értékes fehérjéik felépítése során hasznosítják. A mezei és az üregi nyúl táplálékszükséglete nagy részét ebből fedezi. Világrajöttükkor még nem rendelkeznek ezzel a fontos adottsággal, így a tápanyagok egy részéhez anyjuk ürülékéből jutnak hozzá. A nyúlfiókák egy különleges, úgynevezett lágy ürüléket fogyasztanak el, amely anyjuk vakbelében képződik, de kifejlett korban már maguk is termelik, és ezzel jelentősen javítják emésztésük hatásfokát. A normális ürülék ezzel szemben egészen más, az ismerős bogyó formában ürül, nincsenek különleges tulajdonságai, legfeljebb csak a territórium megjelölésére szolgál. E családba tartozó állatok zápfogaik alapján első pillantásra arágcsálókhoz sorolhatnánk. De éppen a fogazatban rejlik a különbség, amelyet a rokonsági kapcsolatok vizsgálata során nagyon is fontosnak ítélnek meg: a nyúlfélék felső állkapcsában a két metszőfog mögött egy második pár is található, a fogzománc ezeket is teljesen körülöleli. A valódi rágcsálóknál csak egy pár metszőfog nő ki, amelyek az alsó állkapocs megfelelő fogaihoz illeszkednek. A külső formát a funkció határozza meg, és nem jelent szorosabb rokonságot, mint ahogy azt a nyúlfélék kövületi maradványai is bizonyítják. A nyúlféléket és rágcsálókat tehát egymással párhuzamosan futó fejlődési ágnak kell tekintenünk (konvergens evolúció). A nyúlfélék fogképlete a következő: 

Életmódjuk

Az állatok sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak, köztük a sivataghoztundráhozerdőhőzhegyekhez és mocsarakhoz. A nyúlfélék egy része üregekbe húzódik vissza veszély esetén vagy pihenéskor, ilyen az üregi nyúl, míg a másik része e családnak a futást választja menekülésül, és egész életében a felszínen tartozkodik, ilyen a mezei nyúl.

Szaporodásuk

A vemhesség 28 - 50 napig tart, fajtól függően. A felszínen lakó nyulak kölykei fejlettebben születnek, mint az üreg lakóké, emiatt a vemhesség tovább tart nekik. A „felszíni” kölykök születésükkor szőrzettel rendelkeznek és nyitott a szemük, míg az „üregi” kölykök csupaszok és vakok. Ha bőséges a táplálékkínálat az élőhelyükön, a nyulak évente többször is ellenek, emiatt számuk az adott helyen drámaian megnő.

Evolúciójuk

A legidősebb nyúlkövület a késő eocén korszakból származik. Ekkortájt az állatok már jelen voltak Ázsia és Észak-Amerika területén is. Az idő teltével a nyúlfélék egyre gyorsabb állatokká váltak, hátsó lábaik kezdtek meghosszabbodni. Az oligocénben az észak-amerikaiPalaeolagus rövid hátsó lábakkal rendelkezett, ami arra hagy következtetni, hogy inkább szaladott és nem ugrott; egyébként nyúlszerű lény volt. Két, még le nem írt és nevezett fosszilis nyúlféle, (egyik Kína területéről, mindegy 48 millió évvel ezelőttről; a másik Indiaterületéről, mindegy 53 millió évvel ezelőttről), bokája, olyan ősi vonásokat mutat, hogy egyes tudós szerint a nyúlfélék és apocoknyúlfélék családjainak különválását korábbra kéne tenni.



órésnyúl

A teknős

teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.
A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojássalszaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.
A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.
A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától. 

A legkülönbözőbb helyeken fordul elő. A két véglet a tenger és a sivatag.
Feketével a szárazföldön és a mocsarakban élők, kékkel a tengerben élő teknősök.


Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják. A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak. Bőrmirigyeik nincsenek. Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.

Légzés:

Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.


A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét alvással és napozással töltik. A napozásra részben azért van szükség hogy testüket felmelegítsék.
Télen bizonyos teknősfajok hibernálódnak, hogy túléljék a nagy hideget. Anyagcseréjük lelassul, ebben a fázisban kevesebb energiát használnak, kevesebbet esznek hogy teljesen kiürüljön az emésztőrendszerük, majd belépnek a hibernációba.

Párosodás:

hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak. Minden teknős lágyhéjú tojással szaporodik.
A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért. A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán. A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól. Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágyhéjúteknősé kicsi és kétágú. A víziteknősök kizárólag vízben párzanak.
A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen elkülönülve, az oxigénben dús és szegény vér keveredik egymással. Anyagcsere folyamataik lassúak. Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet-különbség, a teknősök a fagy vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba. Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen. Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés. Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek, s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan visszabújni téli rejtekhelyükre.
A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek. Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.
Sok fajt törvény véd, ami azt jelenti hogy a birtoklását, eladását, gyakran szabályozzák. A CITES (Washingtoni egyezmény) védi őket. Aki megszegi ezeket a törvénykezéseket pénzbüntetésre vagy szabadságvesztésre számíthat. Sajnos Ázsiában a teknőshús ínyencségnek számít. Sok teknőst ér úgy halál - akárcsak sokdelfint és bálnát - hogy halászhálóba gabalyodik.





2014. április 15., kedd

Észak-amerikai törpenyúl

Előfordulása:


Az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén él. Természetes élőhelye a félsivatagok.

Megjelenése:

Az észak-amezkai törpenyúl a legkisebb nyúlfajta, testhossza 28cm, ebből a farok 2 cm-t tesz ki, testtömege 460 g.

Életmódja:

Maga ásta üregében és a zsályacserjék sűrűjében él, és főként ezzel a növénnyel is táplálkozik. Szomszédjait jellegzetes füttyel fegyelmezteti a veszélyre.


Pár nappal születés után!!!