csíkos bűzborz

Az állat hossza 33-45 centiméter, farokhossza 18-25 centiméter és testtömege 3-6 kilogramm. Bundája fekete, feje teteje fehér és ebből válik le két fehér csík, amely csak a farka végén találkozik újból. Fehér csík van a homlokán is. Orra rózsaszínes.
A csíkos bűzösborz, mint minden faja a családjának, arról híres, hogy bűzmirigyeiből undorító folyadékot spriccel szét, amelynek olyan szaga van, mintha fokhagyma, rothadó káposzta, égő toll és gumi keveréke volna. Mások szerint a szag a legrondább csatornabűzre és dögszagra emlékeztet ^[1].
A csíkos bűzösborz 4 méterre el tud spriccelni, és közvetlenül az ellenfél szemére céloz. A bűzősborz először figyelmezteti ellenfelét, mégpedig úgy, hogy hátsó felét felegyenesítve felé fordítja, dús farkát felemeli, füttyszerű hangot hallat, és mellső lábaival topog. Ha ez a figyelmeztetés nem hat, mellső lábára áll, visszanéz és hátsó lábait széttárja. Azután szétpermetezi váladékát, és csak ritkán téveszt célt.
Hét-nyolcszor tud spriccelni. A „(...) bűz hetekre beveszi magát bőrbe, szőrbe, ruhába. Ha netán embert ért a támadás, úgy kerüli mindenki, mint a pestisest” ^[1].
 Az állat éjjel aktív és társas lény. A felnőtt hímek nyáron egyedül élnek, télen pedig több nősténnyel is megosztják odújukat. Tápláléka főleg rovarok és kis emlősök, de bogyók, magvak és madártojások is. A csíkos bűzösborz a vadonban 7, fogságban 8-10 évig él.

tüzestorkú kolibri

Észak-Amerika keleti felén költ. Telelni Közép-Amerikába, illetve a Karib-tenger szigeteire vonul. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők, száraz és nedves cserjések, valamint vidéki kertek és városias környezet.

Átlagos testhossza 10 centiméter, szárnyfesztávolsága 12 centiméter, testtömege 3 gramm. A hím tollazata zöldes-kékes sárgás, a torka, illetve begye tűzpiros. A kolibrik között ennek a madárnak van a legkevesebb tolla.

Hím	és röpképe

A tojó

és röpképe

Rovarokkal és nektárral táplálkozik. Minden évben hosszú vándorútra indul, a tenger felett nem tud táplálkozni, ezért tartalékot szed fel magára. Több mint 3000 kilométeres távolságot tesz meg az USA keleti részein található fészkelőhelyétől a telelőhelyig. A Mexikói-öböl fölött egy több mint 1000 kilométeres szakaszt pihenő nélkül hagy maga mögött. A szabad természetben megfigyelt legöregebb madár 5 éves volt.   A költési időszak márciustól júliusig tart. Egyszer, esetleg kétszer költ évente. Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyen 16 napig kotlik. A fiatal tüzestorkú kolibrik 22-24 napos korban hagyják el a fészket.

Erszényes ördög

Az erszényes ördög vagy más néven tasman ördög vagy tasmaniai ördög (Sarcophilus harrisii) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) rendjébe, ezen belül az erszényesnyestfélék (Dasyuridae) családjába tartozó faj.
A Sarcophilus nem egyetlen élő faja. A nem másik tagja, a Sarcophilus laniarius a pleisztocén korban élt Ausztráliában. Ez a faj mintegy 25%-kal nőtt nagyobbra, mint a ma élő erszényes ördög. Feltehetően az Ausztráliába érkező első emberek megtelepedését követően halt ki.

Az erszényes ördög régen Ausztráliában majdnem mindenhol elterjedt volt. Ma már kizárólag az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén él.
Tasmaniában az erszényes ördögnek kevés ellensége van. Élőhelyének szűkülése és a vegyszeres kártevőirtás azonban veszélyezteti az állományt.

A tasmaniai ördög hossza 57-65 centiméter, farokhossza 26-28 centiméter és testtömege 4-9 kilogramm. Teste erős és zömök, akár egy kis medvének. Feje széles és tömör, végtagjai rövidek, farkát változó hosszúságú szőrzet borítja. A hím nagyobb, mint a nőstény. Bundája vastag és fekete; nyakát feltűnő fehér gyűrű, vállát, törzsét és farkát fehér foltok díszítik. Füle rózsaszín és csupasz. Mivel húsevő, erős állkapcsa van. A legnagyobb erszényes ragadozó, amely mérete egy kisebb kutyáé, de tömzsi és izomzata fejlett. Jellegzetes a fekete szőre, átható bűze, ha izgatott, hangos sikolya és vad étkezési szokásai. Vadászik és dögevő állat, emellett közösségi étkezésekben is részt vesz.

Az ivarérettséget 2 éves korban éri el. A párzási időszak április-május között van. A vemhesség 21 napig tart, ennek végén 20-30 alulfejlett kölyök születik, de csak 2-4 utód jut be az erszénybe. A nőstény 7-8 hónapig szoptatja kicsinyeit. Amikor a kölykök kinőtték az erszényt, néha az anyjuk hátán vitetik magukat.

z 1990-es évek vége óta egy fertőzés útján terjedő arctumor-betegség mintegy 70%-kal csökkentette a populációt, és veszélybe került a faj fennmaradása. Az erszényes ördögök általában harapással adják át egymásnak a kórt, amely torz daganatokat okoz pofájukon. A daganat akadályozza őket az evésben, így gyakorlatilag éhen pusztulnak. A tumor emellett roncsolhatja belső szerveiket is.
A Sydneyi Egyetem és a Tasmániai Egyetem kutatói 2010 elején a sziget északnyugati részén olyan állományt fedeztek fel, amely immunisnak tűnik a fertőzés útján terjedő pofarákkal szemben. A vizsgált 400 példány 20 százaléka genetikai különbségeket mutatott a keleti ördögöktől, és egyikük sem volt fertőzött. Ez a felfedezés időt adhat a kutatók számára a betegség kezelésére és egy vakcina kifejlesztésére, végső soron a faj fennmaradásának biztosítására.



 Forrás:http://www.metropol.hu/files/gallery/1256554817tasman_ordogok.jpg